 |
Indulás. …emlékszem, milyen volt a tenger sós illata, amit a szél belezúdított a hajamba, boldogan kapaszkodtam a kőbe, hogy ne repítsen a hullámok fölé… Apukám jut az eszembe, aki mindig felkapta a családot, hogy megmutassa nekünk a világot. Ebben a pillanatban még bárhogy dőlhetett volna a sorsom… mindemellett nyilvánvaló volt, hogy érzékenységem révén a művészet az egyetlen terület, amely vonzó számomra…Egyszerűen az volt a tervem, hogy valami szépet hozzak létre, mely mélyebb értelmet nyert az időben, mint akkor gondoltam. |
|
Ezek a képek az egyetemen készültek: egy diáktársam kért meg, hogy egy fotósorozat kedvéért legyek benne egy kitalált történetben. Nagyon szerettem ezeket a kalandozásokat, kiszakadva időben és térben a jelenből. Most azonban a legnagyobb értéknek a jelen pillanatban való létezés teljes tudatosságát tartom. |
   |
|
|
|
| Elizabeth M. Gilbert gondolatai: „… Arra a nőre gondolok, akivé váltam, és a mostani életemre, és hogy mindig is arra vágytam, hogy ez a fajta nő legyek, és ezt a fajta életet éljem: hogy szabadon, megjátszás nélkül önmagam lehessek. Eszembe jut mindaz, amin átmentem, amíg elértem idáig. (…) A fiatalabb énem tele volt lehetőséggel, akárcsak a makk, de az idősebb énem, a már létező tölgyfa volt az, aki egész idő alatt azzal buzdította, hogy Igen! Növekedj! Változz! Fejlődj! Gyere, találkozz velem itt, ahol én már érett egészként létezem! Szükségem van arra, hogy belőled “én” legyek!”
|
   |
|
|
|
 |
Társak az úton…
A toleranciát, elfogadást, empátiát tanultam Tőle…
|
 |
…az alkotói hivatás komolyságát és hitelességét (a harmincas éveimből való kép) |
|
A párom 🙂 akit olyan Embernek érzek, mint én vagyok. |
|
Gyermek. A művészettel nevelés olyan kreativitást igénylő feladat, mely tudatosságot, koncentrációt, jövőbe látást, bizalmat és rengeteg szeretetet igényel. |
 |
| A képen a kisfiam 2 hónapos, a nevelésem alapjait tettem le tudva, hogy következetességemmel és pozitív megerősítésekkel, sok játékkal fűszerezve egészséges lelkületű és szellemiségű Emberré fog válni. |  |
| A University College of London előtt állunk, ahol a Fiam jelenleg a tanulmányait folytatja. Egy célállomás. A gyümölcs beérésének ideje. Anyai feladataimnak bizonyos szempontból való lezárása. Annak a pillanatnak a rögzítése, hogy átlépett a felnőtt férfiak független, tudatos, célorientált világába.Diplomaosztó az egyetemen. PPE szakon. (Philosophy, Politics, Economics) |
|
 |
Egyik kedvenc fotóm a szüleimről.
Leírhatatlan hálát érzek irántuk, és köszönetet, hogy stabil, szeretetteljes, jóságos hátteret adtak a családunknak. |
| …és végül …Anya, Társ, Nő, Alkotó… olyan ember, aki sok mindent lát a világból, csak kicsit másképpen… |
|
| Konsztantinosz P. Kavafisz: Ithaka
“Ha majd elindulsz Ithaka felé, Járj be minél több egyiptomi várost, Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út, Neki köszönöd a szép utazást,
|
